A csapatmunka dinamikája

Ha egy csoport tagjai elkötelezetten és elmélyülten vesznek részt olyan közös célok elérésében, amely során egymástól is tanulnak, és az energiaátadás folyamata valósul meg, akkor az egyéni teljesítmények összeadódnak. Aki meghaladja önmagát, túllép saját korlátain, az hatást gyakorol a környezetére, a rendszerre, amelyben él, illetve dolgozik. Az egyéni szenvedés, a lemondás vállalása nem pusztán példaértékű lehet, hanem valamiképpen hozzájárul annak a közösségnek a fejlődéséhez is, ahová tartozunk, felemeli a környezetünket, a világunkat.Ez lehet értelme a felajánlott szenvedésnek, a másikért vállalt áldozatnak. A teljesebb élet lehetősége pedig ajándék.

Egy másik elmélet szerint . ez Rupert Sheldrake brit biokémikus nevéhez fűződik - az élet eseményei között jelentéssel bíró kapcsolat van, azaz a világ olyan organikus rendszer, amelyikben egyik rész sem érthető meg önmagában, mert minden egyes rész kapcsolódik a többihez. A hatások rendszerszinten összeadódnak és többletet eredményeznek. Így lehetséges a közös ima, meditáció, sport, művészi élmény felemelő és összeadó hatása.

Külső és belső kozmosz

Ezt nem tudom másképp leírni:
 Clifford. a XIX.század nagy matematikusa szerint a kozmikus érzés a Világegyetem, a Kozmosz rendjének érzékeléséből fakad.

 Kétfajta kozmikus érzést különböztet meg, a belső és a külső kozmosznak megfelelően. Az egyik a makrokozmosz, ami körbevesz és tartalmaz bennünket, a másik a mikrokozmosz, amely saját lelkünk univerzuma, amely a belső világunkat alkotja.

 Amikor megpróbálunk egy összesítő, egységes képet alkotni az egyetemességhez, a folytonosan zajló események nagy áradatához kapcsolódó eszméinkhez és ráérezni a rendre, az egyensúlyra, ami összetartja ezt az érzésáradatot, és hozzáadjuk az óriási kiterjedettség, a végtelenség érzését, ami a lét egészének benyomásával jár, eljutunk a kozmikus élmények első fajtájához.

 Ez rendszerint az ámulat, csodálat, megnyugvás, lenyűgözöttség, de lehet éppúgy leküzdhetetlen cselekvésvágy, mint amely elfogja a zenészt, amikor egy zenekarba kerül, aminek a zenéje megragadja, játékra sarkallja, hogy ő is kivegye a részét, hozzáadja sajátját az Egészben felismert összefüggés megnyíló értelméhez.

 Amikor pedig, másfelől, a saját tetteinkből és érzéseinkből megsejthető teljességet éljük át, amikor a legmagasabb lehetséges egyetemest tekintjük, ami kifejezi annak jellegét, amit mi jónak nevezünk, és ha mindezt a végtelenség érzésével szemléljük, ami hozzátartozik mindenhez, amit minden ember tesz, akkor tapasztaljuk meg a kozmikus érzés második fajtáját.

Újjászületésünk természetes, mindennapi módját az életünk, a világunk, a Világegyetem egészére irányuló, odaadó figyelem révén érhetjük el. Az odaadó, elmélyülő figyelem a legemberibb adottságunk. 
(Grandpierre Attila csillagász, zenész)

Mire vársz?