Négy kihívás:
1. Fogadjuk el magunkat és másokat úgy, ahogy vannak. 2. Tartsuk be és tartassuk be a szabályokat.3. Merjünk szabadok lenni és adjuk meg másoknak is a szabadságot.4. Vállaljuk fel a problémákat és adjunk értelmes feladatot másoknak.
A szeretet az éltető levegő. A feltétlen elfogadás, a szeretet a legfontosabb, amit kaphatunk és amit megadhatunk. A lényeg, hogy ami van azt úgy fogadjuk el, ahogy van. Ez a harmónia alapja. Így lesz lehetőségünk a változásra és változtatásra.
A feltétlen elfogadás a fejlődésben való hit.
A környezettel való harmóniához a szabályok vezetnek.
A szabály a "kemény" föld-elem segít rátalálni a helyünkre. Ez a kikövezett talaj, út a haladáshoz. Ismerni kell környezetünket és a szabályait, mert szükség van arra, hogy a haladásunkat irányítani tudjuk, sőt ha kell a fékeket is használni tudjuk. Az önirányítást, a belső fegyelmet a környezet szabta szabályokon keresztül szerezheti meg az ember.
Ha már elindult és biztonságosan jár, csak az kell, hogy célokat tűzzön ki. Csak azzá válhatunk, amit mi magunk is el tudunk képzelni. A szabadság adja a tüzet a fejlődéshez. A magas célokhoz a fényt és energiát a képzeleten keresztül a lehetőségek meglátása adja.
Tűzzünk ki feladatokat, a feladatok teszik élővé az erőt. A feladatok a víz-elem, amely a folyamatos áramlást biztosítja.
A fejlődéshez értelmes tevékenységre van szükség. Ennek hiánya lelki betegséget okoz, mert az erő áramlása megakad, s üresjáratban felőrli az embert.
A feladatok lehetőséget adnak a fejlődésre, mert a gyakorlat által jön létre a képesség - és az a tudás is, hogy megtaláljuk mi a feladatunk ebben a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése